Meserészlethez kapcsolódó szövegértési kérdések

A következő meserészlet alapján oldd meg a feladatokat! Ez a tisztás volt a Kiserdő kellős közepe. Ilyenkor nyáron a legszebb hely széles e világon. c A füve selymes, hívogató. Volt. Az utóbbi időben ugyanis mind több pucér folt kopárlott elő a fakuló pázsitszőnyeg alól. Körös-körül a fák dús lombúak és daliásak. Voltak. Mert mostanában ritkulni és sárgulni kezdett zöldjük, és itt-ott a valaha szálas hárs-, éger-, sziltörzsek meggörbültek, mintha titkos féreg foga rágná őket. A tisztás szélén két ősöreg tölgy állott, az egyikben kényelmes odú. Szépséges, bölcs tölgyek, melyeken nem fogott az idő, és nem fogott a Kiserdőt lassanként markába kaparintó rontás sem. Öröm volt rájuk nézni. Eddig. Mert most az egyik hirtelen, minden látható ok nélkül ..., de hiszen már tudjuk. – És mondd – kezdte óvatosan Porhany, míg vaksin, aggodalmasan körbepislogott –, azt is láttad, szóval, esetleg azt is, hogyan? – Mit hogyan? – érdeklődött álszent képpel Csupánc. Bár persze pontosan értette a kérdést. Gyanakvó óvatossággal járatták körül pillantásukat a rengetegen. – Nem láttad véletlenül, hogyan dőlt ki? Kitől, mitől, miképpen? Lesunyták a fejüket, lapos pillantásokkal méregették az erdő alját, időnként meg a magasba lestek. – Azt csak sejtem... – és Csupánc súgva visszadobta a kérdést: – Miért, mostanában ki döntöget errefelé fákat? – Ők – rebegte Rakonc. – Hát persze, hogy ők. – Amikor épp a fák csu-csu-csúcsán csu-csu-csupálgatok, csu-csu-csu... – Jó, jó, jó, mi van akkor? – szólt közbe Porhany. – Jól látom, ahogyan napról napra szorosabbra vonják a gyűrűt a Kiserdő körül. Már elérték a peremét! Mintha titokzatos, néma rémület költözött volna beléjük. Azután Rakonc megrázta magát. – Azt tudjuk, hogy itt vannak körös-körül. De kérdem én: lehet, hogy már idebent is? – Hát – gyűrögette az orrát Porhany – én, ugye, lent porhanyítok, és nincs akkora rálátásom, mint neked idefent vagy Csupáncnak a fa tetején. – Barátaim – nyelt nagyot Rakonc –, ne áltassuk magunkat. Mitől dőlt ki ez a fa? Talán túlságosan öreg már és korhadt? Nem. Makkegészséges. Talán te porhanyítottad tönkre a talajt a gyökerénél? – Én mindig tudom, hol a porhanyítás határa. – Talán te csupáltad túl az ágait, Csupánc? – Kikérem magamnak! Én mindig csak addig csupálok, amíg a lombtakaróm ér! – Én magam meg épp errefelé csellengtem a tisztás környékén, hát látom, piszkos megint a Kiserdő alja, nagy a rendetlenség, ennek a nyavalyás takarításnak sose lehet a végére érni. Na, gondoltam, gúlába rakom a sok szétgurult bikket-makkot, fölmosok, lepókhálózok, nézzen ki rendesen, ahogy illik. Bekapcsolom a porszívómat, erre: bumm! Meg nyekk! Meg reccs! Alig bírtam félreugrani! – Tudjuk, tudjuk – mondta Porhany a fölhevült társának. – Te csak ne nyugtatgass engem! Igenis, alig bírtam! Alig-alig! – Barátaim! – szólalt meg Porhany. – Számot kell vetnünk helyzetünkkel. Ha sem Csupánc, sem Rakonc, sem pedig én, akkor más. Akkor ők. Akkor itt vannak bent! Itt dúlnak közöttünk! És meg kell mondanunk végre, ki okozta a mi legszebb és legnagyobb fánk vesztét! (Békés Pál: Félőlény. Móra Könyvkiadó, 2014 alapján) a) A szöveg alapján állapítsd meg, hogy igaz vagy hamis az állítás! A megfelelő szót karikázd be! 1. Igaz – Hamis: Csupánc mindig a fa gyökereit csupálja. 2. Igaz – Hamis: Az egyik ősöreg tölgyben kényelmes odú található. 3. Igaz – Hamis: Rakonc kapcsolta be a porszívóját. b) A hiteget ige melyik rokon értelmű szavát találod meg a szövegben? Ügyelj a helyesírásra! Írd le a szót! ____________________________ c) A szöveg alapján állapítsd meg, hogy ki kinek mondta az alábbi mondatot! Írd le a két nevet! Te csak ne nyugtatgass engem! Ki mondta? ___________________________ Kinek mondta? ___________________________ d) Mi történt az egyik őstölggyel? Karikázd be a legmegfelelőbb válasz betűjelét! A) Kopár lett. B) Korhadt lett. C) A törzse meggörbült. D) Kidőlt.